"Európában töltöttem a gyerekkoromat, ezért én is európai fejjel gondolkodom, tehát teljesen különbözök az amerikai emberektől. Anyám és apám egy katonai bázison dolgozott Németországban, és 11 éves voltam, amikor Angliába költöztünk, úgyhogy én nem az egyik napról a másikra élő amerikai vagyok! A stábban gyakran cikiznek, hogy sokat lelkizek,meg szeretem a tradíciókat, de hát így neveltek, én sem leszek már más :))) Őszintén szólva, az érzékenységmásból is fakad. A Gyűrűk Ura felhajtás után hatalmas ürességet éreztem magamban. Mindenki fürdött a sikerben, és építgette a jövőjét, én pedig összeomlottam. Nem tudtam megmagyarázni az okát, egyszerűen nem találtam a helyem a világban! Los Angelesbe költöztem, mert azt gondoltam, egy kis levegőváltozás jól jön, de mint kiderült, ezzel a lehető legrosszabbat tettem, hiszem nem ismertem senkit, még autóm se volt. Még jobban bezárkóztam! Elkeztem szívni és inni. Vettem egy PlayStationt, és egész nap csak játszottam. Volt, hogy napokig ki sem mozdultam a lakásomból. Így ment ez egy éven keresztül, amikor Charlie szerepével megkerestek. Először nem is akartam elvállalni, de egy belső hang azt mondta: 'Gyerünk, Dom, most megcsinálhatod a szerencsédet!' Innen aztán már nem volt visszaút. Lefogytam, összekaptam magam és visszatértem a normális hétköznapokhoz. Reggel időben felkeltem, sportoltam, elmentem a megbeszélésekre. De sajnos az egy év begubózás nem múlt el nyomtalanul, mert kicsit dilis lettem. Néha olyan érzésem van, mintha démonok lennének a fejemben. Az egyetlen megoldás az lenne, ha találnék egy csajt, aki elvisel és akivel családot alapíthhatnánk. Minden vágyam, hogy legyen gyerekem és szerethessem. Azt hiszem, akkor megszűnne az az érzés, hogy egyedül vagyok a világban..."